Mennyibe kerül a tokenek felsorolása a tőzsdén
Tartalom
Zárjuk be a tőzsdéket!
Hozzászólás
De végeredményben mennyit fizettünk? Az OECD — Organization for Economic Co-operation and Development — szerint a mentőakció 11 milliárd dollárba került, vagyis 1 dollárba fejenként… már amennyiben a bolygón élő összes emberre leosztjuk a költségeket. Pedig a pénzügy nem csak a bankárok ügye…, hanem a részvényeseké is.
Van egy javaslat, ami biztosan nem tetszik majd nekik: Zárjuk be a tőzsdéket! A részvényesek jövedelmezőségi követelményét kíméletlenül végrehajtják a cégek; ennek jegyében a vállalatok minimálisra csökkentik bérköltségeiket, módszeresen felszámolják a kollektív érdekérvényesítés minden formáját, a végletekig fokozzák a termelékenységet, s ezáltal folyamatosan rontják a munka anyagi, fizikai és pszichikai feltételeit.
E következmények dühödt tagadása ellenére, újra meg újra fel kell hívni a figyelmet a részvényesek hatalmából eredő ok-okozati összefüggésre — amivel szemben a kapitalizmus jelenlegi szerkezetében semmilyen korlát sincs beépítve —, mely a bérek csökkentésére vonatkozó túlzó, a legkülönbözőbb, olykor a legszélsőségesebb formában jelentkező igényekben jelenik meg.
Persze a lánc két vége közötti számtalan közvetítő elem olyan nagy távolságot okoz a két végpont közt, hogy a lánc elején tapasztalható nyomásnak a lánc végén megszülető emberi szenvedéshez látszólag semmi köze. Laurent Joffrin üres tekintetéből azonban nem kell azt a következtetést levonni, hogy tényleg nem létezik semmilyen javaslat. Egyébként a gazdasági haszon és a szociális költségek megosztása nem minden, ugyanis a korlátlan és vég nélküli bércsökkenés-tendencia, mely a részvényes jövedelmezőség-kényszeréből következik, makroökonómiai hatásokkal is jár.
Közismert, mi lett a következménye. A mérlegkészítés nyilvánvalóan mindig könnyebb egy oszloppal, mint kettővel, különösen akkor — Pierre Dac humorista szavaival élve —, bináris opciók bezárása 2022 a mínuszos előjelűt kihúzzuk. Ugyanakkor nem túlzás azt állítani, hogy a tőzsde pozitív ígéretei felettébb kétségesek. Vajon nélküle tényleg nincs gazdaságfinanszírozás, nincsenek saját vállalati pénzalapok, melyek hiányában a cégek fizetésképtelenségre lennének ítélve, s nincsenek más fejlesztései források, amik képesek megfinanszírozni a start—up cégeket, a technológiai forradalom előhírnökeit?
Haladjunk csak sorjában és módszeresen!
De nem tudom, hogy van-e lehetősége vagy plussz költsége a másik tőzsdén eladásnak. Meg kell kérdezni az ügyfélszolgálatot.
A befektetők csak követelnek és követelnek… Az elképzelés papíron nagyon jól működött. Egyes gazdasági szereplők a megtakarítók rendelkeznek felesleges és felhasználásra váró pénzügyi forrásokkal, mások a vállalatok pedig tőkéhez akarnak jutni, finanszírozási szükségletük van: a tőzsde erre kiválóan alkalmas pénzügyi intézmény, hiszen összehozza, kapcsolatba hozza egymással a megtakarítók finanszírozási képességét és a vállalatok finanszírozási szükségletét — s mindezt kölcsönösen előnyös módon teszi.
Sőt, még ennél is többet: állandó pénzforrást biztosít a hitelfelvétellel, vagyis az adóssággal ellentétben a részvénykibocsátás saját tőkét, vagyis vissza nem térítendő forrást nyújt a vállalatnakstabilizálja a finanszírozást, és minimalizálja a költségeket. Igen ám, de e jámbor elképzelés mennyibe kerül a tokenek felsorolása a tőzsdén valósággal sajnos köszönőviszonyban sincs.
Finanszírozza-e a tőzsde a vállalatokat? Most ott tartunk, hogy éppenséggel a vállalatok finanszírozzák a tőzsdét és a részvényeseket!
A tőzsdei alapismeretek
Franciaországban az mennyibe kerül a tokenek felsorolása a tőzsdén lényegében nulla, az Egyesült Államokban, a mindenki által hőn másolt példa esetében viszont hatalmas mértékben negatív.
Így a tőzsdén megjelenő, állandóan növekvő pénztőke nem az új ipari projektek finanszírozását szolgálja, hanem a már forgalomban lévő pénzügyi aktívák, követelések inflációját gerjeszti. A tőzsdei árfolyamok folyamatosan emelkednek, a tőzsde köszöni szépen, nagyon jól megvan, csakhogy egyre jobban elszakad a reálgazdaság finanszírozásától: a spekuláció önmagába zárt játéka bőven elég a boldogságához, és a másodlagos piacokon zajló tevékenység volumene szó szerint elnyomja az elsődleges piaci a kibocsátó piaci aktivitást.
Annak, hogy a tőzsde, mint finanszírozó intézmény merőben más, mint a tőzsde, mint spekulációs intézmény, leginkább a vállalatok a megmondhatói. A probléma nem pusztán a tőzsdén nem jegyzett kis- és középvállalkozásokat érinti — miközben ezek adják a termelés és a foglalkoztatás döntő részét.
Hogy tehát mindenki számára világos legyen, még egyszer elismételjük: a termelés és a foglalkoztatás túlnyomó többsége tökéletesen működik a tőzsde nélkül is. Ennél még meglepőbb, hogy a nagyvállalatok is alig-alig folyamodnak hozzá, kivéve, ha fúziós játékhoz és a nyilvános vételi ajánlat által nyújtott szórakozáshoz szottyan kedvük.
Zárjuk be a tőzsdéket! - * Ha bezár a börze… *
Ha viszont finanszírozó tőkét kell találniuk, akkor a paradoxon értelmében a CAC40 és a Dow Jones tőkeóriásainak is a leggyakrabban vagy a kötvénypiacokhoz, vagy — archaikus viselkedési minták továbbéléseképpen — a bankokhoz kell fordulniuk!
Tehát éppen a részvényesi érdek győzedelmeskedik, amikor lebeszélik még azokat a nagyvállalatokat is, melyek képesek lennének arra, hogy a tőzsdén finanszírozzák magukat! Pontosan tudjuk, hogy az adósság mennyibe kerül: a kamatlábat minden évben ki kell fizetni.
Fed kamatdöntés előtti 24 óra a tőzsdén
A definíció szerint a részvénykibocsátások útján szerzett saját tőkének nincs olyan előre rögzített megfizetendő kamata, mint a hitelnek. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem kerül semmibe!
De akkor mégis mennyit kóstál? E probléma elkenése rámutat a pénzelmélet burkolt nézőpontjára, arra hogy kinek, kiknek dolgozik. A vállalat számára a részvény költsége három elemből tevődik össze: az osztalék és a buy-backek jelentik az első két elemet, amihez hozzáadódik még az elégtelen megtérülés miatt félretett beruházási tervekhez kötődő elmaradt haszon.
Az első döntő különbség az a tény, hogy a hitel visszatérítendő, a saját tőke pedig nem. Ezenkívül az osztalékot állandóan fizetni kell a befektetés nélküli munka az interneten könnyű után, jóval az adott tőkék által finanszírozott befektetési ciklus lejártát követően is.
A részvényesek a közgyűlésben akkora hatalmat élveznek, amekkoráról a hitelező nem is álmodhat s melynek értékét pontosan ki lehet jelölni, stb.
Közvetlen összevetés hiányában azért legalább a különbségeket felvillantó összehasonlításra lehetőségünk van. Megállapíthatjuk, hogy a kétféle költség közül a saját tőke az utóbbi időben jelentős növekedésnek indult: a korábban ismeretlen buy—backek igen nagymértékben elterjedtek.
Mindez pedig — alig győzzük hangsúlyozni — a részvényesek hatalomgyakorlásának köszönhető, akik javára megvalósult a tőzsdei dereguláció — miközben azt állították, hogy a vállalatfinanszírozás költségeit csökkentik!
Zárjuk be a tőzsdéket! - * Ha bezár a börze… *
Emeljük ki még egyszer: negatív nettó hozzájárulás és túl drága bruttó hozzájárulás ott, ahol korábban alacsony költségeket ígértek… A kérdés csupán az, mi értelme marad a tőzsde létezésének: természetesen a pénztőkék saját érdekén és valóban csodálatraméltó hatalmán kívül. A válasz: egyéb fenyegetések és ígéretek. Első látásra komolynak tűnik, különösen olyan időszakban, amikor — nem minden alap nélkül — elítélik a magánhitelek ellenőrizetlen túlburjánzását.
Miközben a tőzsde saját dicsőítésével és önreklámozásával volt elfoglalva, elfeledkezett arról, hogy a vállalati saját tőke nagyobb része nem tőle, a tőzsdétől származik, hanem maguktól a vállalatoktól, melyek éves nyereségük egy részét rendszeresen visszaforgatják: az éves profit egy része minden évben a mérlegben megjelenített tőketartalékot növeli — legalábbis addig, amíg nem kell a nyereség nagy részét vagy egészét kifizetni a részvényeseknek osztalék címen.
Ugyanakkor azt mondják, hogy a külső tőkeapport, vagyis a részvényesek tőkeapportja, különösen akkor fontos, amikor egy vállalat rossz eredményeket ér el, nem termel profitot, és így nem képes azt visszaforgatni, ill. A nehéz helyzetben lévő vállalatok megmentése az egyik utolsó érv a tőzsdei finanszírozás, a részvényesek beavatkozása mellett.
Számlázási név Ha megegyezik a megrendelő nevével, hagyd üresen! Irányítószám Város Utca, házszám Szállítási cím: Az alábbi mezőkben add meg a szállítási címet! Ha megegyezik a számlázási címmel, nem kell kitöltened! Tudomásul veszem, hogy a megrendelés fizetési kötelezettséggel jár! Leave this field blank A megrendelés gombra kattintva megrendeled a fenti áron a Bitcoin és kriptodevizák tanfolyamot.
A friss saját tőke gondviselésszerű befecskendezése a bajba jutott vállalatok megmentésére éppen ezt teszi lehetővé. Szép gondolat: de a bajba jutott vállalatok felvásárlásakor, általában jól értenek ahhoz, hogy a lehető legkevesebbet fizessék, s a felvásárlók főleg saját üzleti érdekeiket követik.
Persze lehet, hogy áldásait félreismertük és tévedtünk, de minden megbocsátást nyer, mihelyt újra felfedezzük valódi, pótolhatatlan csodáit: a ragyogó jövő ígéretét. Megfelel a valóságnak, hogy a start-up-ok, az induló vállalkozások látszólag nem férnek be a klasszikus finanszírozási szisztémába: különösen a bankhitelezés rendszerébe nehéz begyömöszölni őket. A születő vállalkozások közül a lehetséges finanszírozók nehezen választanak, éppen az új technika még ki nem próbált és bizonyított eredményei miatt, amikor még nincs referencia, nincs összehasonlítási pont.
Az érveket jól ismerjük: tíz támogatott start-up vállalkozásból kilenc hatalmas bukás, de lehet, hogy a tízedik viszont fantasztikus aranybánya lesz, mely a tőzsdei bevezetéskor gazdaggá teszi az első befektető részvényeseket — akiket groteszk módon business angel-nek üzleti angyal-nak neveznek — és akiket ez az egy start-up bőven kárpótol a másik kilenc vállalkozás miatt elszenvedett veszteségekért.
Ez pedig nagyon kevés ahhoz, hogy az egész művelet ne legyen rendkívül veszteséges, aminek következtében az egésszel véglegesen és teljes egészében felhagy. El kell ismerni, hogy van ebben az érvelésben valami.
De azért mégsem olyan lenyűgöző.
